Üdv az olvasóknak.
Ezt a blogot azoknak szánom, akiknek már van jogosítványa, mert nincs szándékomban az oktatók munkájába beleszólni vagy a kenyerüket elvenni :) Teljesen hétköznapi nyelven, egyszerű autósként szeretnék írni olyan témákról, amelyekkel minden nap találkozunk az utakon és talán segíthetek valaki(k)nek abban, hogy biztonságosan és stresszmentesen közlekedjen(ek). A témaválasztást igyekszem aktuálisan összeállítani, tehát figyelve az éppen időszerű időjárásra, stb., de a bejegyzéseket és a témákat az életből fogom meríteni, ezért sokféle témakört igyekszem érinteni. Nem én akarom megmondani a tutit, nem akarok senkit megtanítani vezetni, egyszerűen csak amolyan "virtuális mankót" szeretnék adni azoknak, akik úgy érzik, hogy talán hasznosak lehetnek az írásaim számukra. Nem titkolt szándékom az is, hogy talán sikerül egy kicsit megváltoztatni a vezetési kultúránkat és jobban figyelünk majd egymásra az utakon... Ha már egy ember elgondolkodik a leírtakon és alkalmazza ezeket, már megérte létrehozni ezt a blogot.
De térjünk rá a címben írt témára. Az első napra a jogosítvánnyal a kezünkben. Sokan várják ezt a pillanatot, de sokan vannak olyanok is, akik megijednek ettől a helyzettől. Nincs oktató mellettünk, aki kijavítja hibáinkat, aki segít az instrukcióival és ilyenkor úgy érezhetjük, teljesen magunkra maradtunk... Én speciel alig vártam már, hogy egyedül mehessek, de az ismerőseim körében találkoztam az előbb leírt helyzettel. Szerencsés esetben van autó, amit szabadon használhatunk, vagy a család szívesen odaadja a verdát :) Ha bizonytalannak érezzük magunkat az elején, ne ijedjünk meg. Kérjünk meg egy vezetési tapasztalattal rendelkező rokont vagy ismerőst, hogy kísérjen el minket néhányszor. Amennyiben nincs ilyen személy, akkor kimehetünk egy elhagyatott útszakaszra vagy parkolóba és ott gyakorolhatunk. Ha nem vezetünk, akkor a bizonytalanságunk csak növekszik és még nehezebben fogunk majd úgy vezetni, hogy "belesimuljunk" a forgalomba. A legfontosabb, hogy tudatosítsuk magunkban: MI IRÁNYÍTJUK AZ AUTÓT és nem az minket! Az autó azt teszi, amire "parancsot adunk" neki. Szóval ezért fontos, hogy bízzunk magunkban! Ha bizonytalanok vagyunk, akkor a kiadott parancsok is bizonytalanok lesznek, az pedig hibához vezet.
Szóval csak bátran, de ez nem azt jelenti, hogy ész nélkül vagy felelőtlenül közlekedjünk! Jusson eszünkbe, hogy ez csak egy gép, amit mi irányítunk és pontosan azt teszi, amire mi utasítjuk.
Ne feledjük, az ismétlés az unalom a tudás anyja! :)
A következő bejegyzésben kitérek arra, hogy mire figyeljünk ősszel a közlekedésben.
Addig is baleset- és stresszmentes autózást kívánok!
